Egy kelet-magyarországi autópálya-kereszteződés csomópontja a „nem-helyek” (Marc Augé) tipikus példája. Százharminccal suhanva, beszűkült tudatállapotban csak átutazunk rajta anélkül, hogy tudnánk, mely városhoz tartozik, anélkül, hogy éreznénk, milyen növények illatát hordja a szél. Pályamunkánk nem hagyományos értelemben vett épület, inkább dinamikus, organikus téri keret. Tervünk építészeti térbe integrálja a magyar mérnöki szellemet, valamint annak megállíthatatlan, folyamatos fejlődését.