A Szatmárcsekéi emlékhely és közösségi épület tervezésének alapgondolata a nemzeti ünnepélyesség és a falusi hétköznapok közötti egyensúly megteremtése volt. Az építészeti koncepció a helyi léptékhez igazodva két párhuzamos, eltolt „hosszúházat” és egy központi, csűr-szerű nagytermet alkalmaz, mely formájában a valaha itt álló kúriára is utal. Az elrendezés egyszerre merít az antik közösségi terek (agora, átrium) és a hagyományos népi építészet (tornácos ház, pajta) formavilágából, így az épületegyüttes képes megőrizni a falusias környezet léptékét, miközben méltó keretet ad a Himnusz emlékművének és az országos jelentőségű eseményeknek.
Az épület belső struktúrája egy kerengőszerű, átlátható közlekedőrendszerre épül, amely egy intimebb, diófával beültetett belső udvart ölel körbe. Itt kaptak helyet a múzeum, a könyvtár és a technológiailag korszerű, rugalmasan alakítható nagyterem, amely a színházi előadásoktól az esküvőkig minden közösségi igényt kiszolgálhat. A külső rendezvénytér szintén többfunkciós: a nyugati oldalon fedett-nyitott színpad és vásártér szolgálja a falu mindennapi életét, míg a keleti fókuszpontban az ünnepi megemlékezések helyszíne áll. A funkcionális egységek moduláris felépítése lehetővé teszi azok független, gazdaságos üzemeltetését is.
Az anyaghasználat a hagyomány és a korszerűség találkozását tükrözi: a homlokzaton és a tetőn domináló, nemesen öregedő kanadai vörös cédrus fazsindely, a vályogfalak és a fehér vakolt felületek határozzák meg az összképet. Az épület fenntarthatóságát talajszondás hőszivattyú, napelemek és fokozott hőszigetelés biztosítja, garantálva az alacsony energiafelhasználást. A célunk egy olyan emberléptékű középület létrehozása volt, amely a nemzeti emlékezet mellett a helyi közösség számára is használható térré válhat.