A mindenki által csak zsámbéki Öregtemplomként ismert épület igen nagy tiszteletnek örvend, így megújítása és újjáépítése kifejezetten megosztó téma. A tervpályázat során tiszteletben kellett tartani azt az igényt, hogy az épületet újra használhassák, ahogy azt is, hogy ezen impozáns épület állagmegóvásán a magyar műemlékvédelem legnagyobb alakjai tevékenykedtek.
Az új épület léptékét, tömegarányait és tetőformáit úgy alakítottuk ki, hogy azok a kisvárosi utcaképbe illeszkedjenek, befogadható, „ismerős” hatást keltve. Ezért fontosnak tartottuk az utcáról érzékelhető tömegkompozíciót – az eredeti épület arányait is felidéző módon – két magastetős tömegből összeállítani; a kettő között középülethez méltóan hangsúlyos, széles és világos, a tömbbelső felé átlátást biztosító bejáratot hoztunk létre.
A homlokzatokon alkalmazott téglaburkolat kiemeli az iskola középület jellegét, valamint emberléptékű részletgazdagságot és időtállóságot kölcsönöz az épületnek. Vezérelvnek tekintettük a meglévő épületrészek mai állapotának megőrzését, illetve azok oly módon történő kiegészítését, mely méltó évszázados történelmükhöz. A templom tömegének szinte láthatatlan megidézése és a rendházromok fölé emelése, „lebegő” kialakítása érzékenyen mutatja be megmaradt történeti emlékeinket. A világos, fénnyel átjárt belső tér a színes üvegből kialakított szentélyzárással együtt emelkedett hangulatú, égi teret idéz.