A meglévő iskolaépület lakófunkcióvá alakítása nem pusztán funkcióváltásként, hanem tudatos fenntarthatósági állásfoglalásként jelenik meg: az eredeti szerkezetek és térarányok megtartása jelentősen csökkenti az építés ökológiai lábnyomát, miközben a ház új életciklust kap.
Az átalakítás során a korábbi oktatási terek logikája jól adaptálható, nagyvonalú belmagasságú lakásokká szerveződik át, ahol a meglévő raszter és nyíláskiosztás természetes módon biztosít jó benapozást és flexibilis alaprajzi lehetőségeket.
A homlokzat újrafogalmazása a New European Bauhaus szemléletéhez kapcsolódva egyszerre reflektál a hely szellemére és a kortárs fenntarthatósági elvárásokra: a tégla mint tartós, újraértelmezett burkolati anyag időtálló karaktert ad az épületnek, miközben a részletképzés és az arányrendszer visszafogott eszközökkel teremti meg az új identitást