A Fogarassy–Obermayer-ház rekonstrukciója olyan érzékeny beavatkozásként értelmezhető, amely a 18. századi barokk térszervezés nagyvonalúságát a későbbi, esetleges beavatkozások visszabontásával szabadítja fel, miközben az épület új, magas minőségű szállásfunkcióval történő megtöltése kortárs használhatóságot biztosít.
A tervezett bővítés tudatosan különböző, mégis arányaiban és léptékében illeszkedő építészeti válaszként jelenik meg, amely visszafogott, monolitikus tömegével és finoman strukturált homlokzatképzésével nem versenyez a gazdagon díszített műemléki épülettel, hanem annak háttérként szolgálva emeli ki annak karakterét.
A projekt komplexitását az adja, hogy a történeti értékek megőrzése, a korszerű üzemeltetési igények és a sűrű városszövetbe való illeszkedés egyidejűleg, egymást erősítve jelenik meg, miközben az új udvari és kertkapcsolatok a zárt beépítés ellenére is átszellőző, élhető belső világot hoznak létre.