A ferencvárosi Kinizsi utcában álló egykori dohányraktár épülete és a mellette lévő üres telek együttesen képezte az egyetem új campusának tervezési területét. A meglévő épület utcai szárnyát szerkezetében és tömegében – az utcai zárópárkányig – megőrzésre érdemesnek tartjuk; itt a kisebb, tanszéki oktatói-hallgatói helyiségeket alakítottuk ki. A tornatermet, az előadókat és az egyéb funkciókat külön épületrészekben helyeztük el emellé, amelyeket egy üvegfedésű, magas és levegős passzázs köt össze.
Az egyetem épületét – miként a református hitvallást az öt Sola – öt fő egység alkotja: négy jól elkülöníthető épülettömeg, valamint az ezeket átható, körülölelő és összekötő ötödik, amely nem tömeg, hanem világosságot árasztó, felfelé nyitott tér. Ez a tér testesíti meg az egyetem, az „universitas” szabad szellemiségét – és a hívők világában az ezen is túlmutató, felemelő isteni dicsőséget: Soli Deo gloria!
Az egyetemi épület főbejáratát a park felé tájoltuk, az Üllői úti épületrész földszintjét pedig – étteremmel, kávézóval és könyvesbolttal – árkádokkal, illetve üvegfalakkal tettük átláthatóvá. A főbejárati aula terében „lebeg” a nagyelőadók faburkolatos tömege.